Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2012. szeptember 15., szombat

Ha eszembe jut a most következő szerdai kóruspróba, elfog a tömény hányinger. Annak ellenére, hogy agyamban tiszta a kép, miszerint az ember szakmai értéke nem attól függ, hogy a kiadók futnak-e utána, vagy sem, és jelen esetben nem is íróasztalnak dolgoztam, mert a kórus - tehát egy élő személy - akarja, alig várja, hogy kezdhessük a mindenszentek propriumát... nos, az égvilágon semmi késztetést, lásd motivációt nem látok magamban, hogy pörögjek harminc ember előtt azzal, amivel már szembevágták egyszer velem az ajtót. Igen, csak egyszer, egy kiadó, talán még ő volt a legkorrektebb. A másik kettő még a füle botját se mozdította. Hányok mindentől, jelenleg magamtól is, hiába tiszta az agyam.

Nincsenek megjegyzések: