Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2012. szeptember 1., szombat

Visszatérés az urbánus életbe

Bevezetésképp: másikfődi vájvi csőrikék és a "transhumanţa". A konkrét tünetek: kevesebb kosz az összesen 40 körmön, a sarkam lassan ember és város elé való.
Emlékszem, gyerekkoromban enyhe irigységgel hallgattam az osztálytársaim hétfői meséit, hogy így volt falun, meg úgy volt falun, elképzelni se tudtam, milyen is lehet a kemencében házi kenyeret sütni, kolbászt tölteni és szalonnát füstölni. Én csak azt tudtam, hogy Mamát és Nagymamát mindig városinak tartottam, a tyúktartás és a zöldségeskert ellenére is. Végülis mind a ketten városon laktak; egyikük furcsamód egy nagyközségből fürdővárossá avanzsált helyen, az ő házában még fürdőszoba se volt, és mégis, városiasabb volt akármelyiknél, és még hetvenen túl is olyan peckesen ment a földúton a központ felé, hogy azt hitted volna, Coco Chanel sétál valami párizsi Rue-n.
Szóval a naagy laposban iszonyú erőfeszítések kellenek, hogy az ember megőrizze veleszületett urbánus jellegét, de én hiszem, hogy semmi se lehetetlen. Nagyanyámat nem fogom leutánozni, ami a kerekes kutat illeti. Egyelőre sokat fog segíteni a jövőben a saját képünkre formált fürdőszoba, a bidém, a tölgyfa parkettem... Nos, ezzel úgy vagyok, hogy ha már meggürcöltem a házért, akkor szeretném már élvezni is áldásos hatását. Sö ilyesmik.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom...

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem."

/Petőfi Sándor: Az alföld/

Én, a "naagy lapos" büszke leánya, abból a porból nőttem ki,
amit csak "kosznak" tartasz a körmöd alatt, és remélem, hogy
ahol az ég megcsókolja a földet, ahol gyönyörködni lehet a
végtelenségben, csontjaim majdan itt porladnak el,
és válnak eggyé ezzel a szépséges tájjal.

csipikenyuszi írta...

Hááááát, én is jó "lapos" sőt, nagyon homokos tájon születtem, ha lettek volna dombok benne, a Szaharához hasonlított volna, szeretem is nagyon, de a poraimat valamelyik olyan vízeséses, szakadékos, sziklás-fenyves helyen tudom csak elképzelni, amilyenen sokszor jártam.
Ami viszont a lakást illeti, Csőrike drága, fiatalok vagytok és úgy rendezhetitek be a kis fészketeket ahogy az nektek tetszik. Ez nagy előny. Én nagyon sok mindent szeretnék másként látni, de itt más az eset, jól van úgy ahogy van.
Csak így tovább!

Rétyusa írta...

Megtudhatnék esetleg valami közelebbit a névtelenségbe burkolózott "naagy lapos" büszke leányáról, mielőtt válaszolnék?

Névtelen írta...

Kedves "nagy lapos" büszke leánya, kár olvasnod ezt a blogot, ha csak megbántódsz miatta. Ez eddig egy hangulatos blogsarok volt, s remélem az is marad. Ha nem jön be a stílus, unaloműzőnek keress más olvasmányt.
F.

hamizanya írta...

Nem éppen unalomüző olvasmány,annál sokkal több.Ugy gondolom a nagy lapos próbálkozása annál siralmasabb,sajnos a stilusról is kár beszélni,a titokzatosság pedig mindig mindig valami egyebet rejt...

Névtelen írta...

Nem vártam, várok választ, köszönöm,
hogy elmondhattam a véleményem!

Névtelen írta...

Na Baba,mi má' úgy vagyunk járva, mint a skót."Apuka, mi lesz a karácsonyfa alatt? Parketta, fiam, parketta". Nem pont parketta, de padló, s a mienk. Ez az áldásos hatás, amit te is emlegetsz. S csak így áldásos, ha meggürcölsz érte és nem csak beleheppensz, mint újgazdagék az opening parti után.