Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2012. december 23., vasárnap

Kávé és II. Jóska

Már egy órája, hogy felkelt az angyal. Most már a kávénál tart (mert az angyal lassan tér magához, s újabban felkelés után lődörög egy kört), és azon filózik, hogy míg kibújna KCs is:
  1. ajándékokat csomagoljon gyorsan-gyorsan, mert ma este itt rendesbül megjön (a Zangyal, a nagybötűs);
  2. processzionálékat kutasson gyorsan-gyorsan, míg csak egy gyerek rugdossa;
  3. vagy konyhát rendezzen, ami a 2. pont egyenes folytatása (van 5 papucsnyi kotta, amit meg kell szortírozni, hogy beférjen helyükre az a valag könyv, amit a múlt héten kölcsönöztem ki)
Hömm. Addig is kis ízelítő, hogy miket vettem ki:
  • 3 Liber ordirarius (na ja hogy móderny kiadás, többszáz éves kéziratokat itt se hajigálnak kölcsönzőben az ember lánya után)
  • a kétkötetes Benediktionale 1909-ből
  • ágostonos rendházak Ausztriában és Magyarországon II. Jóska orvgazdálkodása egyházi reformja előtt
  • ágostonos rendházak Felső-Ausztriában, kapcs az előző ponthoz
  • Boldog Hartmann püspök élete és munkássága (ezt most tényleg egy ágostonos írta, nem úgy mint az előzőeket)
  • Demut und Pracht (amolyan betekintő album Ausztria rendházaiba bla-bla)
  • Seckaui későközépkori beiktatási (kolostorba való) formula, valakinek a diplomadolgozata
  • Benno Roth OSB: A seckaui ágostonosok tulajdonjoga/történelme 1270-1782 között; mikor kiszedtem ezt a csomagból, majd' megüte a guta, hogy mikor változott át Baltasar Gracián aforizmagyűjteményévé, úgyhogy ebből azt tanultam, a könyvtáros is ember és ezután el nem veszek és semmilyen pakkot, még ha osztják mint a cukrot, se.
Különben - egymás közt - nagy mocsok volt az a II. Jóska, mert jó eséllyel nem virtuális indexeket gyártanék én máma az LO-ból, hanem igazi kódexeket nyálazhatnék át még az LO mellé. 1782-ben a könyvtárállomány többszáz kötettel volt több, mint amennyi Bécsben, aztán végállomásként Grácban landolt. Meg volt kb. ugyanakkor Seckauban egy szemét bisznicsár könyvtáros is, akinek boltja volt Grácban (!) és nem szégyellt ide-oda üzletelni a könyvekkel, és ki tudja, mennyire van benne az ő keze abban, hogy most itt kínlódok, anyag híján. Lehet, hogy a kutatott kéziratok mégis léteznek, talán maradt egy-két foliodarabka belőlük a világban (Csinálhattak belőle könyborítót. Vagy papírhajót?).
Keresgélhetem a fecniket a szélrózsa irányában, hejjj!

Nincsenek megjegyzések: