Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2012. december 14., péntek

Csak a szokásos adag

Folytatódtak ma a gyönyörűségek, délben riasztottak az óvodából, hogy utolérte a gyereket a fosás. Na nem volt olyan drámai a helyzet, mint amilyennek lefestették, de a délutáni alvásomat ezzel sikerült keresztülhúzniuk. Szerencsére a könyvtárban telefonmentesítettem magam, mert ha nem, a Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter két kötete se húzta volna hátul a hátizsákot a Rosenbergen felfelé menet, se ma, se jövő héten, mert egyelőre nem lesz időm abba a könyvtárba menni. Még van a konyhaasztalon 3 kötet a Spicilegium Friburgenséből, processzionále részekkel. Tiszta Balkán, ahogy a szennyes edények mellől szemeznek velem: Na, ötünk közül vajon ki lesz az első??... Csak már jöjjön vissza Kaktusz. A váltás.

Nincsenek megjegyzések: