Kaotikus életünkkel "csak" másfél napig sokkoltuk Csipkepittyet és a Repülő Kutatót (és még Kaktusz nem is volt itt!). Hősi tett idáig elcsámborogni, még ha többnyire punnyadtunk is. Elgondolkoztam, hogy mi a csudának kell hatunknak a legszűkebb helyre bezsúfolódnunk (természetesen LkCs-t is beleértve), ami jelen esetben a konyha. Anno a nyakasfődi fürdőszobában volt hasonló élményem, ahol egyikünk ült a kádban, másik a szélén, harmadik a lehajtott WC-ülőkén. Feszt valami halkonzervben gyűltünk össze a családi konzíliumra. Különben van itt a konyhában egy pont, ahol nem egyszer négyen nyomorgunk - ilyenkor Kaktusz is itthon van, egy gyerek kint, egy bent, meg jómagam. Mi a szösz lehet ebben a konyhában, nem tudom. Talán a megboldogult anyácák sündörögnek a kéményben (meg a szél kavarja a kormot. Ez a mi sajátos bídzsa-hangunk, ami beindítja a konyha csakráit - már ha van neki :-)
Hát, ez a Csőrike konyhája... nem tudja kinőni a még faluról öröklött többfunkciós szerepét. Hehe. Na jó, a szoba ronda. A másik szoba is. (grrr) Ilyenkor gondolom el, hogy már nincs is olyan sok hátra, és varrok egy nagy zsákot mint a mesében Pinkó, belepakolom a nagy becsben tartott konyhabútoromat és átdobbantom Másikfődre (némi kenőpénz kíséretében, asszem...)
Remélem majd ott is összegyűlünk vaeccer.
(Kaptunk igazi vájvi ruhákat Csipkepittytől, csak semmi tömegkonfekció, kérem. KCs már megkezdte beadagolni az óvodás kollegináknak a pukkasztást :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése