Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2013. március 30., szombat
Kalandom a tojásírással
Még a cserkészek is megirigyelhettek volna a tegnap, hogy mi milyen inventívek vagyunk Kaktusszal. Ugyanis az utolsó szál gyufa tényleg az utolsó szál gyufa volt, KCs délutánra kidőlt, hajrá nincs több "besegítés" (tojásszobrászkodás mellettem, és szenvedélye, a mécsest elfújás). De honnan csináljunk tüzet, hogy meggyújtsam a dolgozó mécsesemet?? Mire nem jó egy... konyha. Van benne sok minden veszélyes dolog, amitől máshol kijönnek a tűzoltók. Gyújtós? Van újságpapír a szemétben. Van fogpiszkáló. Tűzforrás??? no, ez eltartott egy darabig, míg kitaláltuk. Végül a kenyérpirító győzött, újságpapírral. Meglepő, hogy mekkora láng lobbant fel a büdös semmiből. Másik kezemben szerencsére már készen állt a meggyújtani való gyertya. És most micsináljak ezzel a k.... lobogó fáklyával?!!! Hát szaladj vele gyorsan a mosdóba!!! dobtam volna ki a fenébe a nyitott ablakon, azt. Annyi pernyét csináltunk magunknak a füst mellé, hogy tíz percig csak röhögni tudtunk magunkon. Kaktusz sepergetés közben rájött, hogy az újság még pernye állapotában is olvasható. A kagylónak én álltam neki, asse volt semmi. De lényeg, hogy sikerült... lassacskán kerek évfordulós tojásíró leszek, de még ilyen kalandos tűzcsiholásban nem volt részem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nekem gáz főz, áram süt. Ha nincs gyufa, a piezos gáz begyújt, onnan tovább fogpiszkálóval :-)
Itt majdnem minden árammal megy... természetesen másnap találtam a KCs szobájában egy doboz gyufát (gyerekbiztos magasságban). Haha.
Megjegyzés küldése