Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2013. április 19., péntek

Pofáraesés

Hát ezek a hegyen túl teljesen el vannak tévedve. Mondom, hogy jövő héten nem biztos, hogy jövök, mert igazából a 37. hét után akármikor jöhet a gyerek. Errefel gemütlich vigyorral: Hát akkor gyerekkel jössz, nem?...
Nos, kedves kórista társak, legyek egyszer s mindenkorra világos, hogy NEM JÖVÖK. Majd a június végi búcsúpartira elhozom a portékát mutogatni, aki jó eséllyel még a kéthónapos kort se fogja akkor elrúgni, de én NEM FOGOK ITT VEZÉNYELGETNI EGY CSECSEMŐVEL. Én nem tudom, azt hiszik hogy én itt csak hobbiból zenélgetek, mint ők, vagy mi?! Ki az a hülye állat, amelyik a szülészetről egyből a MUNKAHELYÉRE viszi az alig kibújt emberpalántáját?
Fejetekre estetek, kedves híveim! Majd elboldogultok a már beszervezett utódommal, amelyik olyan lesz, amilyen. Mert nem tudtok annyit fizetni nekem, hogy ilyen körülmények közt kibújjak a stájri fővárosból a babám micsodája irányába. Ezennel mostam csecse-vecse kezecskéimet.

Nincsenek megjegyzések: