Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2013. május 7., kedd

Két óra kaloda

Ma lejárt a - gondolom én - idei utolsó privatissimumom Rőtmalaccal. Volt egy fáintos cetlim, amire 4 napirendi pontot vakartam le sebtiben magamnak; két óra alatt sikerült is átgyalogolnunk rajta.
Előzmények: KCs két napja tartó baloldali fülgyulladása és az ezt kísérő éjszakai viharok (vagy fordítva?), mindenesetre ma éjjel 12-kor átadtam Kaktusznak a stafétát és elvonultam az orgona mellé aludni, úgy ötig. Aztán turbó üzemmód, merthát privatissimum és Rőtmalac. Három óra alatt és kenyérsütés mellett sikerült kibogoznom összegubanc agytekervényeim közül egy lehetséges témát Salzburgba, átgyúrnom melléje egy halom könyvet... hogy aztán kiderüljön, ezekből semmire se lesz szükségem. Merthogy a salzburgi prof egy akkora seggfej szarkeverő, hogy... és mi is van a másikkal, aki regens chori?... ja, Irene, na az legalább egy normális csaj. Nézd, emennek meg kijött a könyve Münchenben (tavaly volt a rigorosum itt a StF-ban!). Mondom, ez is velem egy évben született, azannyát (ekkor már átvettem én is a stílust). Na ja, mondja Rőtmalac, könnyű neki, ha szabadfoglalkozású művész és nincsen családja. (*Cs pislog* Vajon hová lett a hímsovén Rőtmalac?? nem vagyok én Mária Terézia, hogy férfiszíveket lágyítsak a balkonon egy csecsemővel, avagy dinnyével. Vagy mégis?...)
Nos, közben kiderült egy s más. Rőtmalac "intézett be", tehát bejött mint lehetséges opció. Sőt, már meg is írta délelőtti jelenlétemben azt a 300 szavas kivonatot, ami elég diplomatikus ahhoz, hogy jövő áprilisig begyapjasítsam egy általam preferált témába (egyáltalán nem hülye). A héten el is fogom küldeni Irénkének, akinek a könyve hétmérfölddel jobb, mint a profjáé. Na ja, a mai reggelem jó része azzal telt, hogy a prof könyvében cetlizgettem az ordas hibákat, merthogy az volt a konferencia szervezőinek  kérése, hogy update kutatások a "nagy" salzburgi könyvhöz képest... hát az egy nagy blá-blá, erre hamar rájöttem magam is. Rőtmalac egy szóval nem kérdezte, mit dolgoztam az elmúlt 2 hónapban, igaz hogy azt se, hogy mit fogok az elkövetkező kettőben (bevallom, ettől tartottam a legjobban). Viszont leszögezte, míg elmennék Salzburgba, magamtól is rájövök, miről fogok majd referálni, ha addig konzekvensen dolgozom a diszin. És kaptam salzburgi összehasonlító anyagot is (digitálisat, nyamm).
Szerintem ő az egyik legnagyobb szarkeverő a világon. Ha nem lenne, ki kéne találni!

Nincsenek megjegyzések: