Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2013. július 28., vasárnap

A költözés ördöge

Nagy a hajtás a dobogós helyért, kérem szépen. A tét: végül mitől fogom tényleg kitépni a hajam? Valaki nagyon keveri azt a kondért, hogy aztán kiloccsintsa. Vagy éppen be. Ide, ne! ebbe a felszámolódni nem akaró kupiba!! Loccs-loccs-loccs.
Az, hogy ránézésre majdnem változatlan a polcok állása, még nem jelenti azt, hogy:
  • nem azon vagyok már egy hete, hogy ürítsük
  • nem pakoltam volna el pont azt a könyvet, amiben most meg szerettem volna nézni valamit.
Az, hogy a folyosón tizennyolc banánszállító doboz várja a teherautót, az még nem jelenti azt, hogy:
  • a teherautó sofőrje tudja már, mikor jön
  • hogy az említett polcállás az lenne, aminek már illene hogy legyen = vajmi kongó-bongó és tátongó üresség
  • apadnak a mütyürkék ahelyett, hogy felbukkannának feszt az ikszedik szegletből (igen, szerintem ők lesznek a naagy favoritok...)
  • elég lesz a folyosó másik végén ácsingáló tizenkét másik doboz (már csak mandarinosak voltak a hangyaboly raktárában), hogy beleférjen ennek a kéglinek a tartalma
  • látnám már a hét végét.

Nincsenek megjegyzések: