Ha az ember már annyi ideje van a seholseotthonavilágban mint én, egy idő múlva azt kezdi érezni, hogy átbillen a dolog egy mindenüttotthonegykicsikét felé. Az se elhanyagolandó szempont, ha mindig érti, mit vatyarásznak éppeg a füle mellett :-) (na jó, azért a sviccödüccsöt még kell gyakorolnom a helyszínen, csak arrafelé ritkán kóricálok)
Ezelőtt tíz évvel még nem gondoltam volna, hogy a Buddenbrooks-t érteni fogom az első három oldal után is (egy ötvenesért bolhásztam egy fél Nobeldíjas-sorozatot, tehát kötetenként 2 euróért!); hogy miért olyan a Gurrelieder mint valami dagadós wagneri duma, vagyis mitől ódivatú mint a korabeli bérpaloták, és egyáltalán mitől wagneri; hogy mitől lesz olyan egy száz évvel ezelőtt élt professzor munkája hogy aszondom, luxusadagnyi ideje volt az íróasztal mellett ülni, miközben csukott ajtók mögött különféle fehérnépek rendezték a háztartást/gyerekeket... s így tovább.
Még azt se mondhatom, hogy hiányozni fog, mert feszt errefelé fogok járni.
(Költözés-update: már négy banános dobozt telepakoltunk könyvek/télikabátok-szendviccsel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése