- talán feltesszük az Angyal utólagos engedelmével a szalmadíszeket és a mézeskalácsokat a fára
- bepótoljuk az elmulasztott karácsonyi szentgyónást és -áldozást
- látogatóba visszük a Szent Családot, közben kolindálunk és csujogtatunk
- levágjuk a disznót (én nem, de a hentes bácsi csinál háromkirályokra hurkát/kolbászt otthoni recept szerint, ami nagy szó)
Rövid összefoglalója az imént idebiggyesztettnek:
- a szalmadíszek még felkerülhetnek, de hamarább esszük fel a piros doboz tartalmát, mintsem felfűzögessük
- végül odajutok, hogy mióta meghalt Aegidius Leopold, semmi gusztusom gyónni, még magyarul se (amúgy van egy olyan cikke a bencés Benno Roth-nak, hogy "Der ketzerische Gründonnerstag in Seckau"- na látjátok, én is ilyen és efféle eretnek vagyok)
- itt ennek se híre, se hamva, a plugușorról nem is beszélve (otthon utáltam, de Háromszék nem Moldva eldugott csücske, értitek)
- disznópajtásnak való pajta profilváltás előtt vagyon, sok-sok piénzből meg is lenne, ami ugye várat szépen magára
Nagyon furcsa dolgok történnek itt mise alatt - Rőtmalacnak leesne az álla, az szent. Még jó, hogy nincs itt és nem olvassa magyarul a blogomat. Mert azért ő is nagy szarkeverő ám!
Pölö: még nem diakónus vezeti be az áldást; ugyanő evangéliumot is olvas; kimarad a misekánonból (!) egy jókora darab, mialatt nem csak mink, hanem a pap bácsi is az úrfelmutatási éneket énekeli - egyszerre nem tudná ugye a kánont is melléje mormolni. Tehát egy mise se teljes értékű mise. Csak elő kell venni az Ordo Missae Romanum-ot, kiderül hogy hiányzik az egész rész az úrfelmutatástól a miatyánkig. Ketzer, nem ketzer, ez van komám, hozzá kell szokni. And the show must go on!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése