És a kávém is feltűnően az máma. Tegnap meg a mézeskalácsba tettem túl keveset. Mondhatnám, a mai dolog LKCs kissé vadabb éjszakájának köszönhető, de a tegnapit tényleg elszámoltam. Majd a mázzal bepótolom/bepótoljuk. Merthogy ezentúl csak koprodukcióban lehet sütni bármilyen édes vagy nem édes süteményt: KCs kikönyökölt magának egy rém kényelmes helyet a hosszú konyhapultnál, hozza a székét a nagy asztaltól, amiről állva simán elér mindent. Persze, ébresztő kedves anyuka! 4,5 éves és nem mindenben olyan, mint te voltál, ugye világos?? csak valahogy meglepett. (Tegnapelőtt kötöttem szerződést Kaktusszal, miszerint a házimunka fejében x és y összeget perkálok le havonta, ha már nem sikerült hét év után elérnünk az általam kívánt részvételi százalékát. Hívhatom kényszermegoldásnak is, de hízelgőbb, ha a női emancipáció újabb szívet melengető példájaként tartom számon.)
Az csak újabb rafinériája a cukros dolognak, hogy a NLM gyárigazgatója is ugyanahhoz a tanárnőhöz jár szerb órára, mint én. Kész cserekereskedelem: olasz órát szerbért (a helyükben én is így csinálnám).
Leírhatatlanul büdös a cukorrépánk. Októbertől kezdve (állítólag "csak januárig") rátesped a nagy laposra egy állandó bűzfelhő ami közben variálja magát: a vége-cefre után a második ("friss") kör enyhén émelyítő perkelt gőze már-már üdítően hat. Minden viszonylagos ugyebár. Hát én gondoltam, lendítsükszeg fel azt a helyi ipart, ha mán van. Úgyhogy Cs. kohhájába beköltözött háromféle Notadolce, most már helyet könyököltek ők is maguknak a polcon - leszerepelt uborkásüvegben a legmutatósabbak. Merthogy folyton van üres uborkásüvegünk, ráadásul mind egyformák. És éppen csak most indult be a karácsonyváró szezon. Ki a fenét érdekel a cukorszintje?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése