Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. január 30., csütörtök

Passió mégpedig lesz

Jó sok kérdés kering mint a gólyafos a levegőben; időnként placcs be az egyik, placcs le a másik. Szóval meddig is megy a tudathasadt állapot, vagy ez csak a kezdete a tréningnek, vajon hány országot és földet kell bejárnom ahhoz, hogy... még az is kérdés, hogy mi a másik vége. A kérdésnek. Ma reggel éreztem egyet, hogy ahogy én járogatok NLM-ból a StF-ba, innét direkt konotáció indul a "csiki meen Pestre" közhelynek számító idióma felé - ez valahogy kikerülhetetlennek látszik.
Egy karvezetőnek/karmesternek a kórus/zenekar a hangszere. Elméletileg a diplomámon azt írja, hogy dómkápelmájszteri ugródeszka - ezt úgy kell érteni, hogy bár nem karmesteri szakot jártam, mindig is dolgoztam zenekarral. Sőt, rengeteg nagy kórusirodalomnak egy igencsak jelentős hányada kórusra, szólistákra és zenekarra íródott.
Ó, a zenekar... Meddig is lehet redukálni a muzsikáló társaságot, akikkel dolgozom??
  • volt mikor zenekart, kórust és öt énekes szólistát vezényeltem a StF-i dómban (bár a büdzsé ott is szűkös volt és csak diplomavizsgámra engedhettem meg magamnak, ööö pardon, a tanszék);
  • aztán Karlauban, ahol tényleg pénzért dolgoztam (bár a családot már nem tudtam belőle rendesen eltartani) - mégis összehoztunk évente legalább kétszer: Húsvétkor egy orgonás kórusmisét szólistákkal, Karácsonykor pedig (juppujáé), még egy bébizenekarra is tellett. Hát ez amolyan falusi osztrák stílusban ment, pl. a Michael Haydn misékre előburungozott a kasztenből két első hegedű, két második hegedű meg egy bőgő, az orgonista szerencsére már úgyis alkalmazva volt, nem kellett a bukszát külön kinyitni;
  • mostanra eljutottam a legszűkösebb "zenekari" felálláshoz: Mr. Lazy jr. (a_hegedű) és Kaktusz (az_orgonista). Ja, plusz Csőrike (a_szólista). Itt már a kutya nem nyitogatja a bukszáját, hát minek. Az egyházzene úgyis ingyért és bérmentve vagyon, mondja a beton közmondás - ha már itt minden beton. Hol vagyunk mi a falusi osztrák zenekartól, örvendek hogy egyáltalán van egy muzsikásunk, aki jön és akarja, tartsa csak meg a jó szokását :-)
Hát hitelkártya nélkül még kottát se lehet venni a Bärenreiternél, vettem tudomásul, és igenis felhúztam az orrom, miután kiderült, hogy nincs partner kottásüzlet a StF-ban (homályosan már emlékszem, hogy volt egy, ami azóta már befuccs). Csiki eladja a malackát és Bécsig megy a vonattal. Vagy pedig megkopasztja StF könyvtárát. Most éppenséggel Bach Máté passióján töröm a fejem, Urtext és előtte való állapot - nem kell fejemet vernetek, mert nem két kórust, zenekart meg csukorék szólistát akarok fújni a buborékból, csak azt az altáriát (Erbarme dich), szóló hegedűvel és continuóval (persze csak orgonával, ami ingyért és bérmentve vagyon)... kicsit taknyos a fejem, de csak lesz belőle valami. Itt a szöveg, takony mellett jól elfér az agyamban, fordítás Csőrike módra, szó szerint:

Erbarme dich, mein Gott, um meiner Zähren willen!
Schaue hier, Herz und Auge weint vor dir bitterlich.

Irgalmazz nekem, Istenem, *itt a fordítás bibis*
Nézz ide, sír a szív és szem előtted keservesen.

*zehren: felemészteni (magát); um Gottes willen: az Isten szerelmére; hát ennek az értelme nekemjek vili, de egyelőre nem igazán fordítható magyarra. Ha van valakinek ötlete, nyitva a bazár!*
P.S. Jutyúbon érdemes Anne Sofie von Ottert keresni, az a legjobb felvétele ahol rövidujjú pólóban van.

Nincsenek megjegyzések: