Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. június 1., vasárnap

Éljen a gyereknap!

Lejárt az összevont szülinap és a mosogatógép jóvoltából félóra alatt sikerült eltakarítanom a tortázó és hasonlónemű nyomokat.
Kilenc gyerekkel játszottam ma délután, két négyéves fiúval és a hét lánnyal így, ni: három kilencévessel, egy hatévessel, egy ötévessel, és két egy-két évessel.
Közben kiderült, hogy itt nem is ünneplik nagyon a gyereknapot. Én meg abban a luxushelyzetben voltam, hogy kilenc 1-9 év közti gyerkőc szocializációját figyelhettem két-három órán keresztül, hát rengeteget tanultam tőlük, most próbálom emésztgetni. Meg közben mást is.
Bizarr, nincs jobb szó rá, hogy még mindig nem sikerült túltennem magam LKCs születésén, pedig őkeme már május 26-án betöltötte az egyet. KCs még csak 15-én lesz ötéves, és mégis, arra könnyebben ráálltam. Jó hogy itt volt a gyermekhad, így nem volt mikor gondolkodnom.
Tudom hogy a gyermekem születése nem Krisztus feltámadása, de sokszor azon csodálkozom el, hogy a fenében lehet három nap múlva csindarattával ünnepelni azt, akit előtte úgy kicsináltunk, aki szó szerint kiszenvedett, hogyhogy senki nem emlékszik a kálváriára? Hiszen alig pár nappal előtte volt...
Nos, tegnap volt egy éve és egy hete, hogy elkezdődött az én kétszemélyes kálváriám a szülészeten. Egy teljes nap főleg lelki kétségek közt, aztán a másfél nap testi és lelki megrázkódtatásai, nem tudnám beállítani hogy melyik volt inkább elől. Talán felváltva. Mikor óvatosan közölték velem, hogy izé hölgyem, készüljön fel, szekció lesz... Akkor vigyorodtam el először és valami olyasmit kentem oda válaszul, hogy Halleluja! (Emlékszem, nagyon meg voltak lepődve, orvos, nővérke, az egész bagázs.) Mindenesetre mikor kipucolva ideadták nekem, sírtam és az nem az örömtől volt. Emlékszem, azt mondtam neki, hogy annyira megszenvedtünk ez alatt a két és fél nap alatt, és én nagyon remélem, nem lesz hasonló az életünkben. Annyira sütött az igazság, hogy hajszálon múlt az életünk. Mert ha nincs modern orvostudomány, mindketten elpatkolunk. KCs beékelődött pofikáját anno a szülésznő tapasztalata mégiscsak kiszedte, de ez a gyerek túltett mindenen, amitől egy szülés rendkívüli és ritka kategóriát kap. Még szerencse, hogy nem az erdőben szültem, nem is otthon ahogy nyugaton divat, hanem a kórházban.
Szóval holnap már egy hete lesz, hogy egyéves, talán lassan sikerül megemésztenem... Olyan tündéri, mint egy bündéri, ööö elfogult vagyok, de bárki láthatja hogy lassacskán rászolgál a nevére, vagyis egyre kevésbé dönde. És Kiskunhalason mikor megálltunk szopizni, éppen a Csongor és Tünde ment a rádióban... a jándék, ez is meg az is.

Nincsenek megjegyzések: