Rőtmalac már a privatissimum elején kezdi s végzi, hogy tulajdonképpen ő se kavarja a szart, nem kotyogná ki időnap előtt, de azért... Van az Osztrák Tudományos Akadémián egy hatalmas kéziratdigitalizáló projekt. Éppeg most nyert Bajormedve hetvenezer pénzt a projektre, ami nem 3 hanem öt évre szól. A projekt igazgatója ki más, mint Rőtmalac (aki ugye nem kavar itt semmit). Passau, Salzburg, Seckau sötöbö délnémet liber ordináriuszainak feltérképezése, szinoptikus táblázatok és digitális fájlok gyártása, trallala. Sok-sok LO, közte A-Gu 1566. Engem már semmi nem lep meg. Folyton belebotlom Bajormedvébe, ha akarom, ha nem.
Szóval Rőtmalac. Neki ugye meg kell kérdeznie engem, hogy tegyük fel ha mégis kavarná azt a bizonyos valamit, akkor belemennék-e a következőkbe:
- a diszi latin szövegét az OTA ófilológusa lektorálná
- a diszi védés másnapján már az OTA hivatalos honlapján lenne publikálva mint pdf vagy valami hasonló kutyafüle
- eladnám-e a Graduale summum indexét ugyancsak az OTA-nak
- ha idén ennyivel megelégednék, részt tudnék-e vállalni jövőtől kezdődően félállásban? az OTA számlájára...
Szóval volt idő két és fél órán keresztül sok mindenre, agyaltunk sokfelé. Aludtam már egyet a dologra, de mintha még mindig részeg lennék. Valaki ébresszen már fel. Nem értek semmit, mit, miért, hogyan tovább a diszi után, csak azt tudom hogy holnap veszünk valami rendes fát és valamikor meg kell csináltatni valamiből azt a három ablakot abban az egy szobában. Különben idén a doktorit StF-ban kötelezően köszvénnyel osztogatják egyházzenetudományból. Mint anno a citromot - a hallal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése