Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. december 10., szerda

A Diszi kényeztetése mint Nagy Megvesztegetési Akció

Becsszó nem kavarom a szart, de úgy néz ki, nagyon beleestem-forma. De csak lassan, lépésenként.
Rőtmalac már a privatissimum elején kezdi s végzi, hogy tulajdonképpen ő se kavarja a szart, nem kotyogná ki időnap előtt, de azért... Van az Osztrák Tudományos Akadémián egy hatalmas kéziratdigitalizáló projekt. Éppeg most nyert Bajormedve hetvenezer pénzt a projektre, ami nem 3 hanem öt évre szól. A projekt igazgatója ki más, mint Rőtmalac (aki ugye nem kavar itt semmit). Passau, Salzburg, Seckau sötöbö délnémet liber ordináriuszainak feltérképezése, szinoptikus táblázatok és digitális fájlok gyártása, trallala. Sok-sok LO, közte A-Gu 1566. Engem már semmi nem lep meg. Folyton belebotlom Bajormedvébe, ha akarom, ha nem.
Szóval Rőtmalac. Neki ugye meg kell kérdeznie engem, hogy tegyük fel ha mégis kavarná azt a bizonyos valamit, akkor belemennék-e a következőkbe:
  • a diszi latin szövegét az OTA ófilológusa lektorálná
  • a diszi védés másnapján már az OTA hivatalos honlapján lenne publikálva mint pdf vagy valami hasonló kutyafüle
  • eladnám-e a Graduale summum indexét ugyancsak az OTA-nak
  • ha idén ennyivel megelégednék, részt tudnék-e vállalni jövőtől kezdődően félállásban? az OTA számlájára...
Még mielőtt nem innék sem bajor, sem más medve bőrére, meglepődéstől nyelek nagyokat, sajnos nincs semmi más normális reakcióm mint hogy beleugrom a közepébe. Közben hangosan gondolkodom, ami ordas hiba, itt kezdem kavarni a szart. Mentségemre legyen mondva, nem mindennap vagyok ekkora megvesztegetési akció kellős közepén, és valahogy ezek után valahogy kibuggyan a múltkori könyvtári kaland a StF kéziratrészlegén, először csak annyi hogy Christopher nem írt vissza semmit a gondosan megszerkesztett mailomra, és hogy véletlenül kiderült a múltkor, hogy fut StF-ban a másik projekt, és Csőrike teljességgel mellőzve, pedig kettő kéziratnak is belemásztam a neumáiba, én egyedül whatever... és Rőtmalac összekomorodva megjegyzi hogy erről a projektről ő hall most is először (au!), és inkább a diszit bütykölné kedves Christopher, mint sutyiban másnak bedolgozni ugyanazt (au!)...
Szóval volt idő két és fél órán keresztül sok mindenre, agyaltunk sokfelé. Aludtam már egyet a dologra, de mintha még mindig részeg lennék. Valaki ébresszen már fel. Nem értek semmit, mit, miért, hogyan tovább a diszi után, csak azt tudom hogy holnap veszünk valami rendes fát és valamikor meg kell csináltatni valamiből azt a három ablakot abban az egy szobában. Különben idén a doktorit StF-ban kötelezően köszvénnyel osztogatják egyházzenetudományból. Mint anno a citromot - a hallal.

Nincsenek megjegyzések: