1997-ben volt egy göndörhajú évfolyamtársam a másik városban, emlékszem akkor hallottam először románul, hogyaszongya gépnarancs. A fordításuk tulajdonképpen "gépies(ített) narancs".
Vö. a magyar és a román címfordítást. Na, kábé ez van ma Magyarországon, átvitt vagy nem átvitt értelemben, én így érzem valahogy. Emlékszem, ahogy letettem volt a könyvet, erős hányinger kínozott napokon át, ha csak eszembe jutott. De tudtam, éreztem, hogy el kellett olvasnom.
Oké, most akkor vissza a jelenbe és olvasnám is a következő, kellemesebb olvasmányt, csak jönne már. Sokáig nem bírja az ember a fejében ezt a gépnarancsot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése