Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. április 5., vasárnap

Feltámadtam

- mondja Krisztus a mai introitusban.
Ez a mai nap nem is csindaratta egy dekát se, legalábbis a Graduale Romanum szerint. Ezt az introitust szép halkan kell énekelni (na, ez mondhatod a jónépnek...), van többféle trópusa is, most éppen nem jut eszembe az, hogy Postquam*... hogy is megy tovább?...
De miután próbálom rávetíteni az életemre a húsvéti csodát, igenis postquam, zakatol a fejemben, folytatás nélkül. Nyeee, lásd alább. Ezt nevezem én sikerélménynek. Igaz, hogy 3 után feküdtem le miatta, de akkor is. Azt a háborút csak meg kellett szüntetni az asztalon (voálá tegnap). Új nap, új szög, új tojások (nem mint a vigília körmenete, a gyertyán az virított, hogy 2014, majdnem elsüllyedtem, más helyett is). Nem csindaratta a mai nap, emlékszik még valaki, hogy mi volt 3 napig előtte?... mintha mindenkinek tudatkiesése lenne, pedig a zenében benne van, olyan halk ez a Resurrexi, ahogyan a gyomrodat ütheti egy csoda. Mikor jön a medve, és nem esz meg. Fájdalmas átélni a csodát, próbáld csak ki. Eltart ez is egy darabig, hogy megeméssze az ember.


Postquam. Minekutána feltámadtam, megyek és alszom LKCs-vel egy kört. Lassacskán csak kiengedem kuktafejemből ezt az ünnepi gőzt én is.

* minekutána (lat.)

2 megjegyzés:

perenne írta...

Hát ha szépen megmagyarázzák, akkor biza igen.

Rétyusa írta...

:-)