Kálváriám krónikája, vagyis esetem a klímával:
- múlt pénteken kétórás várakozás és hétrét görnyedés után barátságos vizsgálat az ambulancián, valószínű izomgyulladás, a vesém rendben van
- meló, meló és meló, de azért kirucc röviden két meló közt (képek összevissza sorrendben):
Aztán mikor már nem kellett vezényelnem és moderálnom, átcsapott az izomfájdalom szerda-csütörtök száraz köhögésbe, további pontok:
- vonat (=hűtőszekrény), repülő, autó
- tegnap éjfélkor azonnali ellátás a kórház ügyeletén, de végül enyhén hülyének vagyis hipochondernek néztek, mert a vizsgálat alatt éppen nem akartam megfulladni, csak már hazafele jövet
- ma de. kétórás utánajárás a betegkönyvemnek, ami megvan, de csak sürgősségi ellátásra alkalmas, én meg még mindig nem vagyok ezeknek elég beteg
- telefon, anyóspajtás, aztán végre bekerültem egy narmális orvoshoz, vizsgálatra, délután háromkor. Tetkóslábú orvosnő, ami itt NLM-ban ritka madárnak számít (ráadásul öreg!), kieszelte, hogy miket hazudjon a számítógépes rendszernek és az anyósom betegkönyvének. Elvégre mindjárt 65 éves leszek, nem mindegy, miket szedek be, csontritkulás akut veszélye állhat fenn stb.
Namármost, vegyük a pozitív oldalát: ettől a sok kipurcant állapottól ma estére végre leapadt az angol reggelikkel egyszerre felszedett pocakom. Utálom én a vegyszereket, de: éljen az antibiotikum. Pénteken lesz két hete hogy utolért ez a nyavalya, és én nem légcsőhuruttal fogok jubilálni!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése