Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2016. január 1., péntek
BÚÉK-*9+79*olunk már megint
ü
4p
02
4
(énisénisénis+LKCs)
Egyházzenészeknek ez a polgári buffogtatás íccaka egyáltalán nem inge-gatyája. Elvégre utolsó napra virradánk Karácsony nyolcadában, az biztos hogy az egész nyolcad nagyon ünnepélyes, de az utolsó napon nincs akkora pláne, hogy az összes kutya (és az itt kb. annyi egy négyzetkilométeren, amennyi a kémények száma, tehát nem kevés!) torkából vonyítson, éjjel fel-felriadva én is a gyerek sírását hallucinálnám a szomszéd szobából, pedig csak a szolgálatos buli plébekkel valahol a környéken.
Szóval én is puffogtatom szétfelé a mai pihenést legalábbis, igaz hogy gyalázzatosan későn kelék, kihasználva a gyerekek KO állapotát, de így néz ki a reggeliző asztalom, ni. (Le vagyok maradva a munkával, mint a borravalóval. Azért BÚÉK annak, aki ma tartja:-) )
.....Nna jó, az újévváró sütiket a gyerekekkel csináltuk.
És dobigáltunk az erkélyről csillagszórókat. Jó sok kívánságuk teljesül asszem, ahogy elnézem a végterméket az udvaron...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése