Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. december 28., hétfő

Nyolcadba veszve

Nehezen térek magamhoz, lassú vagyok és nyamvadt, odabent bokszpálya, odakint nyamvadt ködölés és füstölés felváltva, wunderbar.
Két óra múlva indulok, dicsőítés+katekézis, a szövegeim még nincsenek becetlizve, de minden könyv hasára van borítva és beékelve az illető passzushoz. A csőrikék nagyon meg vannak elégedve a csajbota karácsonyfával, bár azért volt vita, hogy mit énekeljünk alatta. Tegnap pl.:
KCs: Mennyből az angyal... (angyalhangon, andante lirico)
LkCs: NNEM! Kisszkajáconn, nakkajáconn... (vastag gyerekmezzóján, allegro energico)
Angyalkák ruháján Gloria... Et incarnatus est... mittudomén, de csupa passzoló darabka a papírszemetesből. Elvégre az ige testté lett, még a szemetesben is. KCs-vel válogattuk a kottákat.
A papírszemetes amúgy veszélyes dolog kezd lenni KCs számára. Tegnap hallom, hogy bötűzi a papírból kivágott hópelyhen: "pone-tur ce...re-us in ca...nde...lab-ro..." A liber ordinariusból, bakker!
Este tesztelem: Na, hogy hívják a gyertyát latinul, KCs? Hát nem tudod, Anyu? Cereus!!
Fogom is indítványozni Rőtmalacnak, kapjommá ez a gyerek is doktorit, ne csak Mikrócsőrike!.... :-D

Nincsenek megjegyzések: