Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2016. augusztus 14., vasárnap

A dékán nyomában

Lassan kezdem átérezni Georgius Huebner székesegyházi ágostonos dékán mindennapjait, ahogy a hibáit kell egyenként javítgatom a kiadásra való szövegben. Annyira nyilvánvaló, hogy a püspöknek fájt a mája, a prépostnak méginkább, és szegény dékán rohangászott mindenfelé, ráadásul még a diszciplína a confratrik közt!... a földek!... erdők!.. és még neki kellett megírnia a liber ordinariust is egy olyan időben, mikor sorok közt látszik a sok szájbarágandó, hogy melyik olvasmány melyik könyvben és hol található (de figyelem, NEM ott, mert ott hiába is keresnéd stb.). Brenner le is írta kábé ugyanakkor, hogy miféle állapotok uralkodtak a vizitációi alatt (fénanalfabéta papoknak feleség+7 gyerek+házvezetőnő/szerető nem volt ritka egyáltalán, naná, maga a salzburgi érsek járt elöl a szép példával... de ugye, hanem csucsu Mirabell kastély a turistáknak, hja...)
Ugyanolyan káoszban szaladgálok én is, hogy az első mondatban már ott az accusativus a nominativus helyett, hisz gondolatban már a másik sor végén vagyok. Pedig nekem csak négy gyerekemre kell pisszegni, az erdőmet is más gondozza és a terméketlen szántót is.
Együttérzésem, Georgius, mit is mondhatnék még [ ]

Nincsenek megjegyzések: