Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2016. október 12., szerda

Sancho, nézd!... DISZI!

Bizony, a vajúdás kitolási szakasza ma 5-15,30-ig tartott. 11 után már csak Don Quijote járt a fejemben. Többször is éreztem, soha a büdös életben nem születik meg MÉG MA. Úgyhogy megkértem a hű Sanchót Mrs. Lazy-t, nyomjuk már együtt az indexeket, na, ezt az utolsót is, híííí....
15.30, és mégis kibújt a fattyú... Na, ekkor küldtem át Rőtmalacnak a 2. kötetet. Ezek után pedig bedugtam az összezsugorodott nyakam, a nyilalló hátamat és a lüktető halántékomat a katicás pizsamámba/ágyikómba, behúztam a függönyt és elaludtam mint a bunda.
***
18.30: Csőrike kinyitja a postaládáját. Rőtmalac írja: Imprimatur.
Holnap viszem StF-ba az egész pakkot. Halleluja!

3 megjegyzés:

perenne írta...

:-) Halleluja

Névtelen írta...

Gratulálok!!
fűzfavirág

Rétyusa írta...

Köszönöm!