Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2016. november 6., vasárnap

A szurkapiszka öröme

Ó, ha énnekem olyan szép lexikális tudásom volna, hogy csak megnyomjuk a gombot és akkor dől a szigorlaton a sziporka!... nem betanult duma (a kész szöveg még néhány napnyi komponálástól van, mintha fényévnyire lenne, de na), hanem szépen szabadon (!), választékosan (!), intellektuális felvázolással és vezérfonállal (ööö.... mondom, ööö... ?), szóval ha ilyenem lenne, akkor most kajánul beépíteném a leendő mondikámba, hogy: .......
De mivel énnekem nincs se tudományos vénám, stílusom mégúgy se, csak a nagy Csőrike-fejem, ezért mindent bele!
A Fux kutatás egyik legjobbja elnézte azt a szóban forgó valamit, sőt, két ordas hiba egy mondatban, nahát, nahát! Csőrike, mint álmaiban a kellő szakirodalomnak kívülről fújó lexikonja, látja, hogy a megadott Fux-offertórium Ad te Domine levavi anima mea (Köcheljegyzék 153). De fura. Hozzád Istenem emelem szívem, de nem a szívemet, hanem nominativuszban, az én szívem. Itt valami sántít. Vagy én a szívem emelkedek hozzád, Istenem, vagy azt emelem én, plusz izé hogy ezt az igeidőt magyarra nem lehet lefordítani és jelennek szokás, de azért mégis. Olvasom végig, aszongya, ezt a negyedik böjtvasárnapi offertóriumot... sötöbö. De ez az egész szöveg roppant gyanús, veszem a graduálét, de már középkor óta azzal kezdődik Advent első vasárnapjával, vagyis az egyházi év elején, hogy Ad te levavi, hogy mire számítok, keresem naivan a böjti anyagot, aztán mégiscsak elejére fordítom a könyvet. Persze, ez az introitus eleje, de bizony ugyanaz a szövegféle ismétlődik meg az 5. oldalon is, Ad te Domine levavi és még mindig Advent első vasárnapján vagyunk, persze hogy Nagyböjtben semmi hasonló. Megvan, tárgyeset, animam meam, megnyugodtam, de azért nézzük csak Fuxnál, hátha ő írta el. (Mi lesz ha kicsinálnak a profok a vizsgán, mert nem voltam eléggé alapos???) Navégre, valami randa oldalt kicselezve (bal sarokban takonyződen az áll minden oldalon: Ön zenész vagy kutató? muszáj lesz beszélnünk egymással! na szerencsére átlátszó a dolog), bejön a Gradus ad parnassum fakszimiléja. Ni te, tényleg kótás! hehe. Naná, hogy mindenütt animam meam. Bingó!
Most már csak a többnapi izéket kell megkomponálni és mindet bebiflázni. Ehh....

2 megjegyzés:

perenne írta...

Csiripelik a virtuális madarak, hogy lehet gratulálni, hát megteszem. Gratulálok! És látlak magam előtt, amint körülnézel, hogy jó, jó de mit csináljak a sok szabadidőmmel? ;-)

Névtelen írta...

Én is gratulálok!
fűzfavirág