Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2016. november 30., szerda

Ezek az orgonista gének

Kicsi Csőrike, aki közben éppen a legnagyobb a három közül, aggasztó mértékben kezd hasonlítani egy felnőtt Kaktuszra - kicsiben. Ez most már abszurd méreteket ölt lassan. Csak azért, hogy ha esetleg valaki úgy gondolná, milyen jó mikor már nagyocska a gyermek, mert:
  • rá lehet bízni dolgokat
  • felelősségteljes
  • rendet tesz maga körül
  • stb.
Ehhez képest mind a hét és fél évével (na jó, még egy kicsivel) hajamat tépem, mert:
  • KCs, ne olvasgasd a tankönyvet, a házit csináld! 
  • KCs, a cipőt, mondom a cipőt húzd, már öt perce elkezdted! 
  • Na és ez KINEK a tolltartója, ez a givecs? Tejóég, honnan hoztad ezeket a ceruzákat? Hol a hegyződ? Mi lett már megint a radírral, ez volt a negyedik az idén?
  • Mondom: először a matek házi, utána írjuk a zongoradarabot!...
  • stb.
A ravasz persze kicselezett. TESSÉK:

Ujjrend. Az tény, hogy az első kettőt összekeverte, de ezt a kottát nemcsak ő írta, hanem ő is komponálta. MINDEGYIK hang felett ujjrend, de a kabát és a cipő széthajigálva, pedig még be se jött az ajtón.
Hogy mi a bánatnak nincs művészpalántákat nevelő intézet ebben a nagy faluban... hogy hamar őszüljek a festék alatt, azétt.

Nincsenek megjegyzések: