Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2017. január 2., hétfő

Másodika

Egyelőre működik a turbómunka, elértem a 82. oldalt a 276-ból (3,5 nap alatt). Az éjjel viszont Kaktusz összeállította az idei koncertanyagot, és ó, jaj, mihelyst lejárnak az állami szabadnapok, családi hajtépés kottagyártás és gyakorlás várható az év végéig. Ez eléggé rosszul néz ki, mert holnap ugye január harmadika. Vagyis gyorsan lejárnak...
Ehh, mit nekem! próbálom a dolgokat pozitívan szemlélni, ezt nem veheti el tőlem senki (mármint hogy próbálom). Elvégre új évet kezdtem, és lényeg az agybajhoz való hozzáállás, ha már a pobbléma nem tűnik el. Az emeleten jelenleg négy gyermek alszik, amiből 3 a miénk. Kaktuszt betuszkoltam a munkaszobámba a csecsemő mellé, mert a lányos szoba háromnak szuszogásával már untig tele van, én pedig megpróbálok a nappaliban aludni. A bekezdés arról szól hogy Think positive. No problem, áthoztam a panzióból a nagypaplant, ha a mindenkori asztalosok jóvoltából netán huzatossá válna a fülem sarkánál a levegeü. Szeretem a burrogó hűtőszekrényeket, mondom én, mindig is éneklő hűtőre vágytam. És itt van! :-)
(Nem megy ki a fejemből, hogy mekkora hó van Komandón... esz a sárga irigység, amikor látom. Nem mertem a gyerekeknek megmutatni, nehogy sírás legyen a vége, hogy nem oda megyünk téli szabadságra.)
Kíváncsi vagyok, holnap sikerül-e hajnalban valamit bütykölnöm, még mielőtt a csajok leszoty-szotyognak? Ehhez viszont hamar le kell feküdnöm. Huss!

Nincsenek megjegyzések: