Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2017. február 19., vasárnap

Leépületek és torzók

Nagy Lapos Mezővárosunknak jelenleg egy szállodája van. Ezenkívül van még egynehány panziószerűség, hát vagy 3-4, attól függően hogy éppen mi működik legálisan vagy féllegálisan.
Már nem is egy műemlék táblán láttam, hogy hajdan szálloda volt. Utána kell néznem a helytörténészeknél, mert nagyon piszkál ez a dolog. Száz éve miért volt sokkal több szálloda, mint most?... Száz méterre tőlünk még tábla sincs, de a tőszomszédasszony elmondta, ott is szálloda volt. Gyanús is a bedőlt kerítés mögött a sok, sorban lerakott emeleti ablak, ahányszor csak arra kanyarodok. Az udvar felismerhetetlen, a padlásfákon karomnyi rések. Az épület külön bája, hogy szemmel láthatóan csak kinti padlásajtón lehetett felmenni annak, aki vendégnek érkezett ebbe a nagy faluba. (Vajon mennyi bolha ugrálhatott a dunyha alatt? Volt-e mosakodótál is a szobában, vagy csak ágytál?.. :-D...)
NLM másik jellegzetessége: grandomán álmai, egyik fele valamilyen mértékben megvalósítva (A Városháza), de a nagyja bizony félkészen vagy soha meg nem épülve nyögi a vidék erőtlenségét és tehetetlenségét a világ sodrásával szemben. Legkirívóbb példa a soha be nem fejezett központi katolikus templom: évtizedekig meredezett a néhány méternyi fal, aztán győzött a józan ész és végül lebontották. Ha mégis úgy alakult volna, hogy felépül, se park nem lett volna, se elegendő nép a misén, arról nem is beszélve, hogy a szegedi dóm öcsikéje kujakkal verekedett volna a városházával, a járókelők pedig a fejüket fogták volna, mikor esik már le fentről egy cserép?!.. (és éppen melyikről?...)
Egy-egy soha fel nem épült torzó önkéntelenül is egy jellegzetesen a "nagy megvalósíthatatlan NLM-álom" leképezése az utcán, s ez átnyúlik a júgóidőkbe is, sőőt. Majd fogok fényképezgetni, hogy megmutassam, mikből miket csinálnék - az idevalósiak valahogy úgy mennek el ezek mellett, mintha átlátszóak lennének. Én itt egyelőre üresben fantáziázgatok, de mivel piszkál az egész, muszáj valamit kezdenem vele.

Nincsenek megjegyzések: