Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2017. március 5., vasárnap

Benti tea, kinti kávé

Havonta két nap dusztig elég nekem, hogy piros-fehér-zöldben gondolkodjak. Nem vagyok én olyan vájvi, hogy akkor napokra megáll az élet, de a visszereim Mikrócsőrike után ilyenkor elkezdenek jojózni, s akkor marad ez a nem túl jó ízű kombináció, lásd a gyógyszeres polcon. Szóval én szeretek teázni, de ez azért pfuj.
Kellemesebb emlékem a tegnapelőtt reggeli :-) igaz hogy jól odafagytam, de úgy is, csakazértis, éljen a muskátliszezon kezdete!



A dologhoz még hozzátartozik, hogy ezekben a napokban szándékozom megszabadulni Bajormedvétől, legalábbis egy ideig, mert megint behülyült. Megint! Kiagyalta, hogy újít valamit az LO formatálásán, de még ha tudnám, hogy mit. A saját LO-jában teljesen inkonzekvens módon hol benne van az a valami, hol nincs, tőlem meg azt kéri éppen, hogy szedjek ki minden olyat.
Hétfőn elküldöm az LO-t publikációra (anélkül a vacak nélkül, parancsolatára), és akkor csucsu további beleavatkozás. Lássuk, hogy mit kezd azzal, hogy eddig és netovább. A szövegem belseje már úgyse fog változni, aztán meg mit érdekel engem, hogy ki miből milyenféle TEI-fájlt fabrikál. Megszültem a gyereket, tessékszépen az internátusban átnevelni, agymosni, fuck.

Nincsenek megjegyzések: