Március 8. Legnagyobb csőrikém igencsak elfelé kívánkozik.
Máté passió. Bevégeztetett. Kész lett az egész, a végére én is úgy éreztem magam, mint ahogy a cetli ökörködi. (Vagy elbukjuk Virágvasárnap az egészet, vagy nem. Ez itt a kérdés.)
Itt egy darab belőle, látszik mennyire jó a konzerv dallam, csak kell melléje új körítés, és máris kész az új zene.
Passus diabolicus. Mondom én, konzerv vagyok.
Kis modális flanc abba a kromatikába.
Az a nagy büdös helyzet, hogy napokig még a számítógépet se nyitottam ki, takarítás-főzés-mosás alapfokozat alatti békaseggén szunyókált, de élünk. Persze, világos, miért nem találni zeneszerzőnőket az elmúlt évszázadok alatt, csak el-elvétve egyet-kettőt. Votes for women, mit is ne mondjak. Ma éjjel - végre - aludtam már egy rendesebbet, nagyon rámfért.





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése