Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2017. október 1., vasárnap

A nagy büdös jelenbe burkolt jövő

Szép és tanulságos időtöltés a kamionozás. Mikor a nagy semmibe hajtasz azzal az ugyanannyi sebességgel órákon keresztül, és kívül-belül átveszed a motorinaszagot, egylényegű leszel a sok lóerővel, mert az erő benned van... hehe. Hallucinogén agyad már nem tudja, hogy bídzsa-hangot hall-e, vagy csak a légféket, és egy jógira jellemző nyugalommal szemléled a Grand Caniont Fogarasi havasok gerincét naplemente közben, no igen, ilyenkor mosom össze a múltat, jelent és jövőt valami megmondhatatlanná, amiről csak azt tudom, hogy VAN.
A hallucinogén anyag utólag 24 órás fejfájást produkált, de mostanra mintha kicsikét helyrebillentem. Volna. Holnap ugyanis vámra megyünk és kipakoljuk a 44 csomagot, amiből 24 bútordarab és 20 könyvekkel teli banánosdoboz. Hogy hová fog ez az egész begyömöszölődni a Kultúrpanzióba, és úgy egyáltalán, a sok tárgyi örökség nyomasztó érzése, na most kezdek kicsit kiakadni.
A jógi a kabinban próbálta kisakkozni a jövőt, természetesen belső utakon - erőteljesen eszembe jutott az Rajzos zenetörténet amaz oldalán levő illusztráció, mikor a valószínűleg beszívott gitáros rocker ősemberi létére asszociált (volna) - miszerint, jó is, hogy nem kaptam meg a tanári állást, mert valószínűleg kivitelezhetetlen lett volna. Merthogy kamionozós, turnézó stb. apukák akadnak ezerszámra, de még egy ilyen abnormális anya, mint én, aligha képzelhető el, se most, se a közeljövőben. Hogy csak úgy elmegy egy hétre, gyerekei anyóspajtáséknál és jóbarátoknál. Aztán októberben ismét konf, 5 nap elment az anyaságból a picsába.
Szóval legreálisabban dolgoznék én az íróasztalnak, mert a Kultúrpanzió egyelőre igencsak hobbi, vagyis zsebpénz kategória. Csak a szabadfoglalkozású zenegyáros, abból tudnék megélni, és azt szívesen is csinálnám. El kellene küldenem azt, amit eddig írtam, nem egy kiadónak és kettőnek, mint négy éve, hanem soknak. Probléma: időbefektetés, keresgélés, nyomulási stratégiák legyártása és kivitelezése, kapcsolatok sötöbö, erre mind nem látok fizikai időt.
Másik, a messziről indexelgető könyvtárosi szakma, ami olyan távoli, mint bármely más pályázati állás, amit másnak kell kigondolnia és kiviteleznie. Ebből is marad a várakozás, vagyis a kotlás.
Csőrike mama munkanélküli, teccik, nem teccik, ezt nem tessen szeretni. És holnaptól Mi a kő, de inkább Mi a kőomlás. Tyúkanyó. Kend.

Nincsenek megjegyzések: