Sehogy nem sikerül abszolválnom a napi ora et labora penzumot. Pedig reggeltől estig nonstop és valami soha nem elég... de nem. Inkább minden jelenbeli dolog valami közeljövőbeli rovására, tökéletlenül, befejezetlenül mered a szakadék jövőbe. Mintha mindegyik torzó a következőből faragna le egy darabot, és a mókuskerékből nem lehet kimászni. Minden reggel optimistán indul, de már a délelőttök lassan, ám nyilvánvalóan kalapálnak át abba a randaságba, amitől elsőosztályú csődtömegként bugyog a továbbiakban az én egész napi logisztikám.
Az oko(ka)t nem tudom, gyenge vagyok ezen a téren, egyelőre csak azt látom, hogy ha nincs meg a reggeli zsolozsma (laudes és a napi teendők számbavétele az officium capituliból), az ennél még rosszabb. Biztosan nem jól csinálok valamit, de annyira fáradt vagyok, hogy nem jövök rá, hol a buktató.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése