Én nem tudom, valahol mélyen attól féltem, hogy ha háziállatot tartunk, előbb-utóbb a rabjaivá válunk, és akkor már nincs menekvés. A gyerkőcökkel megegyeztünk, hogy egy madarat etetni azért becsusszanhat, nem leszünk mi ettől függőségben, sem kényszerben, háát neem?...
Ma reggel csak 7-kor keltett a saját fészekaljám. Kinézek fél nyolc felé, igen nagy a csend. Az etetőtál, mivel kiürülhetett, ledobatott, izé, földön hever a szomszéd kertjében. Rohanok mint eszement, másik etetőtálért, összeragasztom gyorsan egy szalaggal a két edényt, vagyis a tele vizestálkát meg a magosat. Még csak nem is értem le a nappaliba, olyan ideges dörömbölés vette kezdetét a hátam mögött, hogy belémverte a frászt. Remélem, kibírja a hármas ablaküveg, ha még egyszer ilyen ideges lesz a meggyvágó. A MI meggyvágónk.... Drrágám! most már tényleg vége van a szabadságnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése