Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2018. március 28., szerda

Kukucsi és a bolhák

A disznópajtából mindjárt alig maradt valami. Az udvar most olyan, mintha bomba robbant volna ott hátul, pedig ezúttal csak két falnyi téglatörmelék várja a fuvart, nem több. Három napja panzióba költöztem harmadmagammal ööö, negyedmagammal. (Biztosan a sok alvás teszi.) Néhány hónap múlva a harmadmagam összesen 16 éves lesz. Addigra talán vissza is költözhetünk ahajt 20 méterrel. Ez a sok idő és szám... ganajtúrásunk és csökkentett komfortú háztartásunk csúcsa volt a tegnapi bolhavizit, kopognám le, mintha csak halálra zabálta volna magát rajtam, vagyis melegen remélem!... amúgy két napig úgy éreztem, soha nem fogok már hajat mosni az életben. De: mégis sikerült.
Holnap reggel pedig interjút adok az újvidéki rádiónak, aki_szíveskedni_akar és leadja a Zentai Máté passió felvételünket is, és a holnapi dumámmal együtt egy óra hosszúságú anyaggá boldogítja. (A bolhák szeretik a tiszta bőrt és tiszta ruhát. Remélem, nem viszek látogatót magammal... ajjaj...)

Nincsenek megjegyzések: