Nem vagyok se irodalmi szövegek költője, se írója. Botcsinálta zeneköltő vagyok. El
merem mondani, hogy vannak érzéseim. Ihleteim. Gondolataim. Pillanatnyi löketek
az éterben. Nyű vagyok. A világom ura vagyok. Néha a világom túllép magamon.
Kicsi vagyok, sokat akarok. Ez soha nem volt másképp.
Érzem, hogy
vagyok. Hogy mennyire kicsi vagyok a nagy világban. Hogy mennyire enyém az a
kicsi világ... hát, azokat a határokat szokom feszegetni, csak úgy, érzem hogy
nyújtózkodom benne, és az jó. Merem hinni, hogy másoknak is jó lehet az én
világom, de nem kötelező, ha nem jó, akkor nem jó, marad az enyém s kész.
Soha nem éreztem, hogy sunyi vagyok. Az alázat, amit megélek, még véletlenül se hozható kapcsolatba a sunyisággal - sokan meg se pirulázzák, vajon miről is beszélek itt... Borzasztóan utálom, ha valaki rám akarja kényszeríteni az ő világát, mielőtt meggyőződött
volna arról, hogy nekem tetszik-e s vajon szeretném-e úgy csinálni egyáltalán?....
Egyszóval, utálom a manipulációt és ennek minden kísérő jelenségét, ravasz,
érzelmekre ható diskuráciáját eccetera.
Sok dugót
kihúzott az apám szülővárosában eltöltött öt nap, és elgondolkodtatott, hogy
miért is, és hogyan élem meg úgy a nyakasságomat, mint ahogy és ahol.
1. Székely
főváros. És ha mondjuk Marosvásárhely lenne, a legnagyobb és legpolgáribb jogán?
Vagy éppenséggel Kézdivásárhely? Miért kellene nekem, háromszékinek elfogadni
bármi mást is, höö?! Ki vette meg a jogot, és.... MIVEL nyerte el, kérem, és
mikor? én erről lemaradtam.
2. Székely sör.
Kérem szépen, mióta van egy Székelyföld nevű ország bejegyezve az Európai
Unióba? Vagy ki az az idióta, aki a „Székelyföldön készült”-et akarattal „Produs
in UE”-nek fordítja, csak hogy kikerülje Románia említését? És ettől az új
Szeklerisierungtól (pardon, secuizare) hogyhogy ne szégyelljem magam?...
3. Miért lenne
baj, ha tudunk egy másik nyelvet és otthonosan forgunk egy második kultúrában,
mégpedig már beleszületve, úgysmint luxusmód?... (Ha megbecsül az a kultúra, ha
nem. Ennek itt abszolút nincs relevanciája.) Lehetne az német, ukrán, vagy akár afrikaans
is. Nem nyereség ez, hm? Ahány nyelv, annyi ember, mondja a régi mondás. Vagy
inkább ne írjam ki, hogy magyar?... Elvégre ezen a ponton már csak nemzetáruló,
dög disznó lehetek...
Azt a jó érzést,
ahogy végre beértünk NLM-ba és használhattam a szerbemet az albán pékkel... úgy
érzem, hazaértem.
1 megjegyzés:
Voltál a hegyen túl?
Megjegyzés küldése