Most úgy teszek, mintha itthon is lazább lenne a napi talpaló program. A körülmények, fejem körül bizz-bizz, berregve indulnak a zéterbe:
A. Szombat este van. Nem megyek a Mojóba scat muzsikára, ehelyett zabálom a kocsonyát ecetes hagymával, már csupa lila a négy ujjam begye, hejj! melléje bús magányomban Gathering Mandyliont hallgatok. Biztosan elvinném a lakatlan szigetre magammal, 'szen egyik best ever lemez, amit valaha kibuggyantott egy stúdió. 17 órakor protekciós privát orgonakoncerten voltam másodmagammal. Igazán nem panaszkodhatok, rumlit most inkább nem látom se jobbra, se balra. Ugye szép napunk van? Mesebeli a táj, kár hogy a pravoszlávok nem díjazzák a mi osztrákos-németes, elkésett porcukros karácsonyi hangulatunkat. Nekik aztán mindegy, milyen az üdő.
B. Holnap reggel megint nagy menet, hajnalosan főünnepi zsolozsmarend a kápolnában (7h?). Ki kell majd vakarnom valószínű az autót a hóból. Előtte talán meg kellene találnom a Quem vidistis pastores-t és csinálnom egy másodpéldányt Kaktusznak (de ezt nem próbáltuk össze, ájjj!...) Legnagyobb Csőrike után kéne menni, bevinni kóruspróbára, majd misére (9h). Majd ha lejár, visszavinni az ősökhöz (11h). Aztán furikázni egy sor közönséget délután a hivatalos koncertre a csuszinkapályán az autóval, előtte-utána vadul hólapátolni. Fog ez menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése