Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2018. december 19., szerda

Siratóasszony, munka közben (részlet)

Elérte ez a Bp az ingerküszöbömet. Vagy én vagyok nagyon kipurcanva, vagy pedig marhára embertelenek ezek az ingerek, főleg az utolsó öt nap penzumja... hogy engemet lelkileg teljesen megerőszakoltak az események és emberek gondolatai, mindent leképeztem magamra szokás szerint, pfujj.
Azonkívül kb. 400 sirató éneket tanulmányozok, az 1950-es évek végén vették fel őket, és ezek is teljesen kipurcantanak. Arnold van Gennep nemhiába írja le, a halotti rítusokra igenis szükség van. Hozzátenném, csak mi csinálunk úgy, mintha ezek a dolgok nem léteznének. És mivel sokáig nem találok egyet-kettőt a dallam-adatbázisban, lassan kívülről fújok egy csomó éneket. Félre kell tennem gyorsan a népi vallásossággal szembeni előítéleteimet. Ez nemhogy nem a babona kategória, de ritkán lehet kiérezni egy pap beszédjéből azt a meggyőződést, mint amit a húsomba vág egy-egy fogatlan öregasszony éneke. Mikor Egyptusbaaaan... egy pelikánmadáááár.... na így állunk. Most megyek koncertre, hogy kiverjem a fejemből ezt a repertoárt.

Nincsenek megjegyzések: