Ez az a nap, ami már hónapok óta be van táblázva, reggeltől ki tudja meddig ülök egy tárgyaláson, ahová... khm-khm... beidéztek, tényleg, hivatalosan, mint román fordítót, izé.
A reggeli műszak ordítóan megnyúlott vala s ezért a mosogatógépet csak 8.50-re sikerült bepakolnom. Beee is karikáztam a tárgyalásra - pontosan 9.05-re. (Az átjárón éppen akkor akart átmenni egy bácsika. Vesztére, mert csak kikerülni volt időm.) Közben eszembe jutott, hogy ez bizonyosan nem egy koncert, de hess-hess, talán nélkülem el se kezdik, megisszák még a kávét oszt valahogy úgy ebben a Balkániában. Hát, ahogy befordulok a folyosóra, éppen hallom a nevemet! sitty-beslissz, na ennyire volt időm. Kívül pókerarc (vagyok én színpadon eleget), de azért elröhögtem magamban, mennyire nem tudom komolyan venni már én ezeket a lefosott és mindenekelőtt fontos ábrázatokat. HOGY kiderüljön: a román fél csak ügyvédet küldött, nem is kell most jelen lennem!... csak amíg megbeszéljük, hogy nem vagyok jelen. A telefonszámom nem volt leírva szegényeknek. Hejj, Fontos Ábrázatok, pedig a másik ügyész bizony leírta, már fél évvel ezelőtt. Milyen jó, hogy együtt dolgoztok. Ezt ugye megtartom magamnak, diszkrét mosolyommal és párfümömmel kivitorlázok, aztán gyí hazafelé, még jó, hogy most bele tudok ugrani a korrektúrákba. Végülis nekem ez a komoly munka, sőt, agyrém, hátha a következő hetekben vége lesz legalább az egyiknek a három párhuzamos görcsből. Ti meg csak tárgyaljatok szépen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése