Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2019. november 23., szombat

Évvége felé

Reggel elküldém a szövegeimet.
Aztán tarték egy énekórát.
Aztán rapidusz móduszban füzetméretűvé szerkesztém a zsolit. Futás a fénymásolóhoz. Hááát.... ezt valamikor le kell dolgoznom a jövőben, pofám ajvárpiros, pont félórával zárás után lettünk lész vele.
Ebéd. Futás kicsi csőrikékkel diákmisére.
Bevásárlás az orosz vendégmunkásokkal. (Witzes. Annyit én is értek oroszul, mint az idevalósiak. Vagyis nem túl sokat, de na!)
17 órára haza is értem. Rájöttem úgy 18 óra tájban, hogy én ma bizony nem ittam délután kávét. Késő bánat... Blues hétvége a Módzsóban... Nem akarok orosz vendégmunkásokkal együtt bulizni, majd a jeges szélben hazagyalogolni, valahogy nincs kedvem. Hazamegyek inkább a bukaresti rockerekhez, legalábbis az éteri világban, ehhez még ki se kell menni a meleg szobából.
Vinete. Micsoda szag lett! Aztán a többi. Kenyérsütés gübürecept alapján bencés spiritualitás szellemében. Itt minden felhasználásra kerül! Ki nem dobok én semmit. Múltkor hihetetlen jól sikerült, majd meglátom, milyen lesz máma. Ha nagyon elszarom, még süthetek holnap másikat.
A kredenc. A kanapé. Az asztal. A pult. Megannyi A. Nem biztos, hogy sikerül minden, de a kupi lényegesen kisebb lesz holnap estig, ebből nem engedek!
Vinete és kenyér meglesz ma, a többi lehet, hogy szépen megvárja a holnapot... Kicsit hosszú lett ez a hét. Nem mondom, hogy unom a szalmaözvegységet, de jelenleg túl sok dolog van az én nyakamba varrva, 100%-ot húzni a 75% helyett, na, ezt kezdtem megunni.

Nincsenek megjegyzések: