Életem első és utolsó állami pityókaszedése valami igazolt takonykór miatt örökre elmaradt. Vissza se sírom, csak ma valahogy eszembe jutott.
1989 szeptembere volt, én akkor lettem ugye ötödikes, és az nálunk úgy volt, khm, hogy szeptember 15-én kezdődött a suli, de előtte kollektív munka volt, iskolások dolgoztatása állambácsinak, de hóttkomolyan, kellett vinni a vedreket hazulról (!) pityókátszedni, azannyukistállóját annak a kollektívnak vagy miafrancnak.
Hááát... mementó ide vagy oda, ma kiástam a pityókát. Ebben a legkisebb segített a legtöbbet, micsoda rém szülő, négy és fél évessel dolgoztat! az állam (=háztartásunk) javára! Pfuj. Komolyan vettem én, ha óvodás ez a csemete, ha nem, úgy látszik. Nyehh... Elvégre holnap kezdődik itt a suli meg az itthoni ovi. Pityókaszedés után kész gyomorgörccsel mentem el itthonról, szülői értekezletre, idén különösen rettenetes rossz előérzésem van az egész tanévre nézve, ugye nem meglepő, túléljük mi meg minden, de közben na. Na!...
Hát, ennek a kollektívnek nem lett valami sok pityókája. Állítólag jön az eső, úgyhogy valahol szerencse, ugye. (Nem is vagyok ideges. Ugye.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése