Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. augusztus 1., szombat

Uborkaszezon. Day 10

Ma csináltam egy külön schedulát, amire azt írtam: szombati MUSS. Abszolváltam mind a két muszájt, igazából egyikhez se volt nagy kedvem, hős vagyok meg minden. Elméletileg.
Muszájoltam órák hosszat egy bejelentkezést egy nem hirdetett, "ki tudja még létező-e"-állásra, sok-sok agysejtemet kóstálta a dolog és nagyon lelombozott, mikor rá egy órára megláttam az automatikus választ: augusztus 24-ig szabadságon vagyok. A Titkárnő. Fennebb én nem is tudtam menni, hogy egyenesen a címzett létrafokára másszak, kell-e ennél több bizonyíték, milyen tongyó vagyok. Szóval ennek úgy ahogy van, lőttek.
Muszájoltam ezenkívül 8 uborkásüvegnyi ecetes uborkát, ami véletlenül se hasonlít semmilyen ecetes uborkára, ami ilyenkor az ember eszébe jutna. Közben kilocsogtattam minden irányba a forró levet, a fazékból nem lehetett jól tölteni, nesze főzőlap, nesze ragacs.
Locsoltam, gyomláltam, már megint úgy nézeki ki, mintha legalább húsz éve túrnám a földet, de inkább több. Volt két zsoli, a kötet szövegei ma már nem tudtak sorra kerülni, emberből vagyok. Ez van!
Na ugye milyen kísérteties volt hazafelé. Holnapig csak továbbmegy ez a kép is...
Ma különben, hogy visszatérjek ide, a Nagy Laposba, már lehet levegőt venni, de az elmúlt 2 éjszaka eléggé rémes volt, a melegtől nemigen tudtam aludni. Tegnap éjjel már a pinceszobába menekültem, de ma úgy nézem, maradok a vackomban itt fent.

Nincsenek megjegyzések: