Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2021. május 7., péntek

Beszemerkélve

Lelkiismeretfurdalás nélkül visszaállítottam ma a fűtést - ha egy napra, ha kettőre, ha tizenötre, lehet a kalendáriumban éntőlem bármi. Amikor befehéredtek az ujjaim, na akkor mondtam, eddig és netovább.

A portékák kint áznak a szürke esőben, ma valahogy nem is akartam fotózni egyelőre semmit. Van egy szivarfánk (még bébi, de akkor is. FA!), egynyári szulákszerűség (eldugni valamelyest a szomszéd fal látványát), néhány hiányzó tökfajta, sziklakerti növényke (cukiiik), ilyen mulcs, olyan mulcs, bioveteménybe való marhatrágya, mindent vágó bűzű fokhagyma (már elültettem őket rózsaőrnek), ilyenek.

Volt egy nagy ordítás máma, mikor hazajöttem szerbóráról, mert a mosógép tartalma nemhogy nem volt kiterítve, de márpedig jól össze volt gyűrődve, félig megszáradva a nyitott ajtón keresztül, azok után, hogy igenis anyu, megígérjük, hát persze. A házban további rendetlenítés, szemetelés, a konyhában egy minőségi ellenőr egyből elájulna, ha erre hozná a sors szerencsétlent. Holnap reggel eldelegálom a népet estig, mert hanem itt semmi lányosszoba-átrendezés nem lesz (ma dérrel-dúrral rendeztem, azaz "ürítettem" kb. másfél óra hosszat benne, erős idegek szükségesek ehhez, aminek most én híjával vagyok).

Már várom a kicsi sziklakertemet, amit egy kicsit meg fogok emelni magasabbra, hogy gömbszerű legyen, ne olyan lapos, mint most. Sok a betondarab-hulladék a kerítés körül, ezeket besózni alapnak éppenhogy jól jön. Esztétikus hulladékdombokat fabrikálok én, nem is egyet. Idén ültetek legalább egy fát, ha nem hármat, na valahogy így vagyok ezzel a szegény bolygóval, ne féljen annyira tőlem. Ha már ekkora a rumli nálunk.

Nincsenek megjegyzések: