Mielőtt még antikváriumba nem mentem volna, találtam egy igen hasznos Magyar Cantuale pdf-t, jó felbontású képekkel. Alig kezdem el lapozni, máris leszűrtem a tanulságot. A népnevelés mindig is akadálypálya volt. Szófogadatlan gyerekekkel is nehéz, nemhogy felnőttekkel!...
Az apatini dobozok (is) tele vannak ezekkel a kék színű (asszem stencilezéssel?), részben gépelt, részben kézzel írott kottalapokkal. Ha akarja az áldozatkész kiadó, ha nem, a helyzet mindig is azt diktálta, hogy fene vesz az összes karénekesnek nyomtatványt. Pízért. Ha már van épkézláb kottaírni tudó kántor(tanító), leírja az ingyen nekünk!
Száz évre rá már az áldozatkész kiadók is reálisabban kötelezik a karnagyot, a zsarolás klasszikusan jól működő módszer. A Carus-tól például meg kellett vennünk a 10 db. kottát a 35 tagú kórusnak (egy nyálas slágert akartak a népek énekelni, 10 eredeti példányt kerülgettem, pfuj!), mert hanem simán beperelhettek volna a fellépés után. Hja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése