Milyen szépen alakult a délutáni meló a tegnap, wunderbar. Mikor már rendesen lefárasztottam az agyamat, felástam fél négyzetmétert a kinti diófa mellett. És ezzel a diófától felfelé ki van takarítva, jöhet a fű. Na persze, most éppen rázendített az eső, a még nem kihúzott gyomok örülnek és híznak a veteményben... khh. NA DE. Vajon mivel döglöttem ki előtte úgy, hogy még jól is esett?...
Kántor uram 1872-es könyve megér egy misét. Én ilyent még soha nem csináltam, de én a legutóbbi konfira úgy jelentkeztem be úgy egy hete, hogy egy nap alatt összeütöttem a vasútállomáson egy absztraktot, sűrűn anyázva az új mobil billentyűzetét, se könyvtárazás, se semmi. Szóval ez úgy vót, hogy még úton, Nürnbergből hazatelefonyáltam neten Kaktusznak, aki akkor éppen itthon vala, izé, keresd meg a kék szatyrot, abban van a kézirat, de gyorsan, négy kötet van, keresd gyorsan az oltáriszentséges énekeket.... na, kezdd el dudorászni, melyiket nem ismered?... Hát, ezt nem ismerem, nézd, így kezdődik, hogy: lá-lá-láá-láá... Jóvanna, de te biztosan nem ismered?... Nem, nem, soha nem is hallottam!... OK: akkor ez lesz az előadás címe!
És így lett, basszus!!! Püspök bácsi már másnap visszaírt, hogy nagyon üdvözli az előadásomat, betette a programba!...
Tegnap végre elkezdtem bogarászni a kéziratos könyveket, mellé irodalamat sötöbö. Ez az a képlékeny állapot, amikor még lehet ide vagy oda igazítani az előadást, ha esetleg nagyon elszartad volna a címét. Hát, egyre nagyobb szemeket kezdtem mereszteni, mert kántorom könyvében egy olyan verzió van dokumentálva, ami nem a standard Orgonahangok vagy a Fekete-féle Kántorkönyv és egy harmadik szerint van, aminek most nem jut eszembe a címe. Ráadásul a jubiláló (mert meglepi konfi lesz, egy ismerős prof valamennyire kerek évfordulója) tavaly adott ki egy tanulmánykötetet, ahol szintén szó van erről az énekről egy janzenista püspök kéziratában, a prof ezt boncolgatja, még szerencsére az egész pdf-et le tudtam tölteni. A címem tehát kiváló, sőt, igazi meglepi lesz, mert kántorom anyanyelve nímet vala, és itt valamiféle saját fordítást jelez az én orrom, de ha másé lenne, akkor se valami gyakori az én verzióm, a kék szatyorban. (A könyvet galambszar alól vakartam ki még decemberben. A temerini orgonapad alatti rekeszből. Tehát a szatyorban mindenképpen jobb helyen van, különben már nem is büdös.)
Kaktusznak ritkaszar tudományos vénája van, de mondom neki tegnap, vak tyúk is talál szemet. Azaz, pardon, kakas. Vajmi. Ööö.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése