A balfaszság nagy úr. Mindig is utáltam az alárendelt szerepeket.
Nem elég, hogy a múltkor szembesültem a lejárt hajtásim élményével (2015-ben történt a dolog a kártya szerint, hajjaj), de én naiva, jobbról kukoricás, balról napraforgó, elől-hátul senki, ilyen príma határátkelőt találtam!... aztán roppantul elcsodálkoztam, mégis miért kell annyi ideig tökölni az irataimmal?!
Ezúttal az autó műszaki vizsgája volt a ludas. A kukoricásban található magyar, majd 5 méterrel később a szerb határőrök amúgy roppant kulturáltan hozták a tudtomra, hogy igazából le van járva az autó műszakija, tehát ezzel piszok sürgősen kellene kezdeni valamit. Ma reggel persze beindítottam a telefonyálgatást, mert hát tényleg, július 21-én lejárt. És tényleg, basszuskóccs. Két éve állítólag kihoztak egy határozatot, hogy a 12 évnél régebbi
járgányokra ezután nem kétéves, hanem csak egyéves bigyókát ragasztanak, bigyóka dehogy hibás. Sö akkó ki a hibás? hát persze hogy én. Nekem sorsom van, valamelyik iratot feszt nem veszem észre, nem bírom. Pedig átfésültem néhány napja, a nagy nyaralós indulás előtt mindegyiket...
Csőrike próbál úrrá lenni a balfaszságon, legalábbis kihozni ebből a sakkhelyzetből a lehető legjobbat. Zsombolya határátkelő kilőve (azok vigyorogva várják az új hajtásimat, ami kb. 600 km-re található innét, utálják az osztrák hajtásimnak még a gondolatát is, és a gecik mindig és mindig emlékeznek rám, pfuj). A tegnapi kukoricás a legnagyobb jóindulattal is kilőve. Marad az utolsó eset, Szeged felé a másik nyugizóna - ezeknek hátha be tudom adni, hogy jelenleg ez számomra a legokésabb út, és hogy itt még nem próbáltam lejárt műszakival áthajtani, különben is pont oda megyek. Aztán Aradra át, úgyhogy csináltam sebtiben egy onlány programálást valami aradi firrmához, ami pont az autópálya letérőjénél van. Ha lesz egy mail bizonyítékom, talán megúszom minimális határőri és további rendőri galibával a holnapi napot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése