Felhívott a prof a szomszédból, hogy kutatónak keresnek. Pont engem. És pont azt kellene csinálni, mint amit csinálok, azaz csak folytassam a népénekek kibizgerálását a galambszarból, kéne publikálni és az anyagokat konferenciákra vinni. Havi fizetésért. Kettő másik kollégával, úgy, hogy mindenki végzi a maga baját. Hejj.
Röhej, hogy évekig munkanélküliként kuliztam ugyanezt s ha lesz egy kis szerencsém, először a már meglévő cuccaimat fizettetem meg. Jujujuj, ez máris nagyképűen hangzik.... Mama mondott valami olyasmit anno, hogy "csillog a szeme a vagyonra". Lehetséges, hogy máris elindultam azon a bizonyos lejtőn??.... Pedig még csak a népmesei kotlósnál tartunk, ahajt tervezzük az ágy alatt készülő vagyont!
Egy biztos: nem ártana már végre egy rendes kapu és kerítés. Ja, és elkezdeni végre, farigcsálni lefelé abból a tengernyi adósságból, egy, kettő, ....
Na jó. Hiszem, ha látom! dehát milyen az ember, egyből kigyúlt nekem is az a 220 V: két melóból már csak összejön nekem is, hogy ne kolduljak már tovább. Kunyerálni fűnek-fának, meg lehet ezt is unni ám rendesen. Hejj, mocorog a kotlós!...
2 megjegyzés:
Ez igen, ez igen! ;)
Höhöhö.... :-D :-D
Megjegyzés küldése