Csőrike esment hazament, nyugtáztam. Nem értettem a buszon, hogy a fenében fújta ki a szél az ajkam, szen nincsen fagy júniusban?!
Nos, a napszúrást megúsztam, de szerintem leégett az ajkam. Sacc egy hete már, hogy tíz év után visszapofázott az aranyerem. Ez mellé tényleg tökéletes a kontraszt, egy fent, egy lent, príma. Röhögés nélkül viszont mégse úsztam meg: a drogériában egy "Klosterfrau" kenőcsöt vettem, azt vittem fel a hegyre, az anyácákhoz. Mit mondjak, a német minőség nem innét a nádasból való, egyből normális hangulatom lett a napok óta tartó vinnyogás helyett. Az ember magán röhög a legjobban, nézik a becsületes polgárok ám.
Szóval, vissza a nádasba. Jó lesz egyet vízszintesben aludni, egészen 5.00-ig, mivel középső Csőrike este nem találta meg az ébresztőjét és hogy ne hisztizzen tovább (igen, plííz NE csinálja tovább!), megígértem neki, hogy igenis, becsszó meg minden, én ebben a horribilis időpontban fel fogom őtet költeni.
Jaj énnékem, egy fent, egy lent, plusz hajnali ébresztő funkció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése