Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2023. június 10., szombat

Tördelés bereccsentve

Csőrike épp az imént küldte el az aktuális kötet utolsó két írását a tördelőszerkesztőnek, Rőtmalac hajdani íróasztalánál seggelve, ahol sehogyse működik az új számítógép, úgyhogy a sarkában is 2x elférek a laptopommal.

Nem volt valami akadálymentes ez a kör, főleg nem az utolsó előtti írás, azé a helytörténészé, aki össze-vissza kutyulta a forrásokat, ki-kihagyva, amit csak ért, becsombolyítva a szennyest a tiszta ruhák közé, mint suttyomban legnagyobbcsőrikém, jaja. Ehhez még hozzátartozik az alig pár napja lejárt nürnbergi korrektúrám a vasútállomáson a mellettem szotyolázó ifjakkal, ahol virtuálisan talpraesett, segítő famíliámnak köszönhetően sikerült kibogyózgatnom a digitalizált folyóiratokból, hogy és mint (ne) azzal a hivatkozással a lap alján vagy bárhol, csak lenne már?! De persze akkor még nem tudtam befejezni. De most! Az utolsó írást (a Kaktuszé volt, hehe) szerencsére még decemberben, az autószerelőre várakozva sikerült szalonképesre bokszolnom, azt is a térdemen, a számítógépem drót nélküli verziójával, na azt most tényleg csak átnéztem, félóra volt és huss.

Jöhet az egyoldalas pdf korrektúrája, mert a tördelőszerkesztő marha gyors ám. És megbízható. Szerencsére!

Aztán jöhet a köv. kötet, amelyiknek 70 százalékát még meg kell írni, összeszedni másoktól, ilyesmik... :-D :-D :-D

Nincsenek megjegyzések: