Gondoltam, teljesen csődbement minden pedagógiai nekifutásom a napokban s főleg a mai nap: van nekem két kisebb égedelem kölykem egy, ún. "lányos" szobában. Ahol lapáttal és boszorkányseprűvel érdemes közlekedni a ruhásszekrényig, azaz nem is egészen odáig, hanem kb. egy méterre tőle kinyúlok, kihúzom a fiókot és behajigálom a száraz holmit. Így legalább nem a földön köt ki az, amit előtte már kimostam etc.etc.
Hát, az íróasztalok rendezése sehogy nem akaródzott, hogy beinduljon, se rávezetéssel, se zsarolással, sehogy. Gondoltam, ravaszul, mi van, ha unják a terepet?? úgyhogy írtam egy üzit, persze, vacappal, mi a szarral, hogy felfigyeljenek, ilyenformán:
"Kössünk egyezményt: Ti segítetek az én íróasztalom tetejét visszarendezni (ma sajnos feltúrtam, mert kerestem valamit s után rögtön indulni kellett). Én segítek a tieteket elrendezni. 10 perc + 10 perc, maximum! Give me 5!!!"
Visszajött az üzi blicc gyorsasággal: "Mindjárt, várjál..."
Úgyhogy érdekes a más stratégiáját ráereszteni a saját asztalomra - középső égedelem csőrikém ugyanis MÉRETEK szerint rendezte el a papírjaimat stb. De teljesen következetesen, gyorsan és hatékonyan, és még ki is takarította a terepet a drága teremtés büdös kölyke, lusta disznó. Lényeg, hogy ezzel a módszerrel, még ha vitatható is lenne a 100%-os hatékonysága, egy biztos, kevésbé érzem magam idióta lúzernek.
1 megjegyzés:
Kössssz a tippet! Kipróbálom!
Megjegyzés küldése