Ütősek. Kiütősek. Az utóbbi időben minden nap kicsit kiütősdi, de azért még életben vagyok. Itt ne, ez a sűrű karácsony. Na nem a zabálás, mert az inkább összevissza volt. Hanem az az örökös téma: a rend és a rendcsinálás! Egészen konkrétan, liturgikus rend és liturgikus rendcsinálás, avagy mi tesz engem - aki meg vagyok kicsinyt húzatva - boldoggá. Érdekes, hogy idén a vasárnapok milyen ütősek voltak, még most karácsonykor is ez a helyzet állt elő, hogy megette de facto a 4. adventi vasárnap az egész hetet. De már a letűnt "A évünk" is tele volt vasárnapi fricskával, Szent Imre meg Szent Erzsébet, vasárnapra esett minda kettő ergo pucoltak a naptárból, ott kacagtuk mise végén, hogy a sekrestyés házaspár hogy járt idén.... Na de azért csak kijutott nekik a vasárnapi misék után a köszöntő ének és a rumos cukorka :-)
Idén még a karácsonyi böjt is kimaradt (fene tartja, talán anyósom, szín egyedül? apósom addig is eszegeti a csokoládéba mártott cukorkát, láttam!), szóval kiütötte a vasárnap azt is. De mit csináljunk, ha már megint valami vasárnapra esett?!
Ez a hét! és még vagy három hétnyi kemény meló! (gatya felkötése!) aztán utazni tanítani, majd vizsgáztatni (grrr), kettő közt valahogy eljutni a kolostorba is végre. Izgi hetek jönnek. Vajon ki és mi üt ki? Engem, naná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése