Azt hiszem. Egy örökkévalóság volt már idáig is. Lelkigyakorlat a legkeményebbikből, itthon játszani el a szanatóriumot középső csőrikémnek, aki jelenleg mobiltelefon elvonón van, pokol az életünk, nincs szépítés.
Jelentem, továbbra sincs ebből szakképesítésem, az iskolai pszichológus még a legnagyobbik kapcsán mondta a koronavírus utáni fasza évben, kedves anyuka, magánál jobbat mi sem tudunk a gyerekének, higgye el. Most hogy melyik gyerek übereli melyiket, talán néhány év múlva tudnék erre válaszolni, feltéve ha addig életben maradunk.
Ezért sem akartam ünneprontó lenni, már elsején, hogy mi kb. karácsony óta milyen veszett modorban kínlódunk itthon, de nesztek egy január másodika, ma elvileg már nincsen újév napja, a pék már kinyitott, tessék, tessék.
Nagy köszönet hasonló cipőben járó sorstársaimtól, akik azóta is támogatnak a hőstett kapcsán (iiigen, bevállaltuk, volt sejtésünk, mi lesz a nagy hóval, ha elordítjuk magunkat stb.).... minden ötletet, tapasztalatot szívesen fogadok, bármi legyen. Elvileg két hetet gondoltunk ki, nagyon remélem elég lesz egy ilyen hosszúságú elvonó a tízévesnek.
DRUKK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése