Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2024. július 2., kedd

Kellemetlen a hasznossal

Az én fogaim, kérem szépen, eddig se voltak valami szépek, főleg attól, hogy torlódás van a számban, történetesen a jobb fogaim egymásra gyúródtak, már akkor, amikor kinőttek, a rosszak meg szépen egyenesen állnak a helyükön, időközben betömve, koronásan, de egyenesen. Micsoda munkamegosztás!

Én nem tudom, másnál mit csinál ez a perimenopauza, de ez nálam egy gyalázatos mértékű, hormon- és kedélyingadozós szar ménkű, és én erről nem igazán tehetek. De valamit kell tenni ellene. Szóval én úgy döntöttem, hogy midlájf vagymi az árgyílusa neki, éppen ideje, hogy foglalkozzam magammal, külsőleg is valamelyest, és nézzük meg, mi használható, mi nem. Kuka verso megtartjuk, gyerünk.

Így társítottam a kellemetlent a hasznossal: kiszednek négy fogat, amiből kettő eleve gyökérkezelt, egy egy lyukas zápfog és egy teljesen jó fog. Aztán kezdődik a huzavona, azaz a fogszabályozás. Ha egyenesen fog állni minden, akkor először is hozzá lehet férni azokhoz, amik lyukasodni akarnának. Újvidéki doki szépen elmagyarázta, elsősorban orvosilag éri meg ezt nekem. Másodszor persze az esztétikai eredmény végett. Na, utóbbira én nagyon kíváncsi vagyok, úgy két és fél múlva leszedik a dógot, s ha szerencsém van, akkor már változó korba mászok át és itthagyom ezt a perifenét.

Most egyelőre ott tartunk, hogy a helyi doki kiszedte az egyetlen jó fogamat, amelyiknek két töve volt. Úgy öt órája. Még mindig vérzik, szerintem kiment a zsibbasztó rég, de nem mondanám, hogy nagyon fáj. Biztonságból két órával ezelőtt bevettem egy Brufent, ha mégis, de egyelőre jól vagyok. Ki nem megy a fejemből, micsoda szakértelemmel szedte ki, én persze be vagyok szarva a székben, gyermekkorom emlékei élénken működnek. Melyik a jobb: az intenzív félelem a fogásznál a székben, vagy az alattomos szorongás az íróasztalomnál, a székemben?? Jövő héten sorban jön a lyukas zápfogam. Aztán majd meglátjuk.

Még mindig fel vagyok pörögve, miután hazajöttem a foghúzásból, elültettem a tökpalántákat, majd megírtam a kutatási tervemhez az absztraktot. Most már tényleg a 20 oldalas monstrum jön. Megírni, hétvégéig, hogy legyen, aki átjavíthassa. Te jó ég! Egy igazán jó hírem mégis van: csekély 10 fokkal kevesebb van most, szeles és esős idő. Ennél jobbat sohasem. Eddig se lubickoltam a Tiszában, most meg legalább forog az agyam. Hajrá!

ÉS az első fog kipipálva. Hogy én milyen beszari vagyok, általában véve.... és ezzel a sok nyavalyával együtt kell élni, hogy mindig félni kell valamitől. Hazug, aki letagadja. Én nem is tagadom.

Akkor munkára fel.

Nincsenek megjegyzések: